Sokáig nem is tudtam, mit jelent ez. Éltem az életem, intéztem, megoldottam mindent, irányítottam, amikor arra volt szükség. Azonban egy idő után rá kellett jönnöm, hogy bár képes vagyok minderre, nem lelem benne az örömöm. Elfáradok, és valami üresség marad bennem.

Aztán az Istennő energiája mutatott egy másik utat. Lassan kezdett kikristályosodni bennem valami, amivel addig nem igazán voltam tisztában: hogy mit jelent számomra nőként erősnek lenni.

Ma már tudom, milyen hatalmas erő a női erő. De azt is tudom, hogy nem szabad pusztítóvá válnia. Ugyanis amikor mi nők folyamatosan irányítással, kontrollal, cselekvéssel próbálják működtetni az életünket, az hosszú távon kimeríthet bennünket. Egyszerűen nem ez a mi természetes energiánk.

Az igazi női erő ott él bennünk, a lelkünk legmélyén. Amikor pedig utat engedünk neki, nem rombolni akar, hanem változást hozni. Változást finomsággal, lágysággal, áramlással és szeretettel.

Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig szelídek leszünk, és gyámoltalanok. Éppen ellenkezőleg. Ebből a belső erőből tudunk nem-et mondani, határt húzni, figyelni saját vágyainkra, és ha kell egy új életet teremteni.

Az igazi női erő számomra abban rejlik, hogy érzem, mikor kell cselekednem, mikor kell elengednem. Mikor van szükség a határozottságomra, és mikor a lágyságomra.

A női erő összetett. Ott van benne a tűz, de ott van benne a víz is. A határ és a befogadás. A bátorság és a gyengédség. A cselekvés és a megengedés.

A legfontosabb, hogy megtaláljuk magunkban ezek egyensúlyát, és emlékezzünk arra az erőre, amely mindig is ott élt bennünk.