An'anasha Molnár Erika honlapja

A vidéki élet szépségeit, olykor pedig nehézségeit tapasztaltuk meg a májusi elvonuláson. Kiszakadva a komfort zónánkból, egy más világ fogadott minket, ugyan is egy tanyán töltöttük a hétvégét, ahol visszautaztunk az időben. Érdekes, és fontos tapasztalásokat hozott ez a kis időutazás.

A konyhában nagymamám kredence fogadott, a nyári konyhában és az egyik szobában kemence állt, a kis csipke terítők, régi megfakult képek, mind nagymamámnál töltött nyarakat idézte fel.

A hely tiszta ősi energiái, a táj egyszerű szépsége magával ragadó volt. Segített nekünk városi népeknek, hogy hátra hagyjuk a taposó malmainkat, és helyükbe a végtelen nyugalom és a csend költözzön, melyet a madarak csiripelése szakított meg néha.

Egy ilyen táj az őseinkkel is könnyebb kapcsolt össze, és a föld ereje, hívó szava is jobban volt hallható. A sámándob egy ilyen helyen él csak igazán, hangja messzire hallatszik. és a benne élő állat szelleme is feléled, erőre kap.

Földanya pedig minden lélegzetvételnél, minden szívdobbanásban ott van, átjár védő, óvó, és megtartó ereje.

Adta magát a környezet, hogy ha már ott vagyunk, impulzusokat szerezzünk. Így történt, hogy teknőben kovászos kenyeret gyúrtunk. Szombaton reggel már 8 órakor kis csapatunk „teknőképes” állapotban volt. Azt gondolom, hogy mindenkinek egy új élmény volt ez a tapasztalás. Csodás női segítőnk (aki csapatunk része lett egy pillanat alatt), gondos irányítása alatt neki álltunk a nagy munkának. Sok dolgos kéz, kíváncsi szeretettel, örömmel állt neki a kenyértészta elkészítésnek, mely nem csak játék, móka és kacagás. Erő, koncentráció, tiszta szív szükségeltetik bőven a folyamathoz. Amikor a tésztánk összeállt, úgy ahogyan kell letakartuk egy fehér abrosszal, és időkénket megnéztük, hogy áll a tésztánk. Beszéltünk hozzá, időnként átforgattuk. Amikor a tenyeremet a tésztára tettem, szinte éreztem, hogy él, és tele van minden féle földi jóval.  Gyönyörűen meg is kelt.

A következő élményünk a kemence begyújtása, felfűtése volt, majd a próbasütés. Ezután pedig elérkezett a pillanat, hogy széttörjük, és megkóstoljuk az első lepényünket, mely jelképezte a közös munkánk, teremtésünk eredményét. Majd elkezdődött a sütés, melynek gyermeki örömmel vártunk a végét. Sorra sültek ki kenyereink, és büszkélkedtünk, hogy milyen formás és finom lett alkotásunk. Mindeközben pedig női körünk egyre erősebb lett, a közös munka, energetikai összekapcsolódás segítette a folyamatainkat.

Segítségünkre volt a tanya férfi tulajdonosa, aki bölcsen, és megértéssel kezelte csicsergő, kérdező, örömtől ittas, néha értetlenkedő női csapatunkat. Ő főzte meg nekünk a csodás paprikás krumplinkat bográcsban, természetesen az előkészítés munkálatokat mi végeztük. Ez is segítette a női és férfi energiák kiegyenlítődését, összekapcsolódását.

Estére pedig langallót készítettünk, közös csapatmunkával. Isteni ízek, illatok, lengték be az esténket. Énekeltünk, táncoltunk, nevettünk, olykor előjött pár könnycsepp. Dolgos nap után hajtottuk álomra a fejünket. Nem könnyű ez a vidéki élet, ezt bizton állíthatom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük