Az Istennő útja
Az Istennő energiájával tizenévvel ezelőtt találkoztam egy Glastonburyben tett utazásom alkalmával. Bár spirituális programon vettem részt, mégsem gondoltam, hogy ez az utazás meghatározó lesz számomra. Pedig az lett.
Igazi otthon érzésem volt már az első pillanattól kezdve, és bárhova mentem emlékeztem, egy-egy régi élményre, előző életeimre. Ez adott aztán egy hatalmas bátorítást, hogy felélesszem magamban is az Istennő energiáját, és ezt segítsem sok-sok nőtársamnál.
Még évekig vissza jártam Avalon terében, tapasztalni, és emlékezni, Erről az Avalon című verseben is olvashattok. Megkaptam az „alapokat” az útravalót, és az Istennő engedte, hogy tegyem a dolgomat a szívem szerint.
A papnői energia sok szépséget rejtett, és ezeket szép lassan felfedezve, kinyitva adtam át nőtársaimnak, úgy, hogy közben magamon végeztem a legnagyobb munkát. Úsztam a boldogságban, hogy milyen tökéletes ez az energia.
Majd jött a bizonyosság, hogy mennyire nem. Megmutatta az Istennő, hogy minden jó el tud romlani, hibákat tudunk véteni, és az, ami elindult egy jó úton, hogy tud eltévedni, és szakadást okozni egy papnői közösségben.
Csalódás volt ez a számomra, de megkaptam a választ. Először az emlékezés fátylának fellebentése azt a célt szolgálta, hogy Avalon esszenciáját, eszmeiségének magját értsem meg, és élesszem újból. Aztán pedig, hogy ne maradjak rózsaszín illúziókban, rá kellett látnom a féltékenységre, a veszekedésekre, a széthúzásokra. Amik gyakorlatilag sajnos mind a mai napig ott vannak a nők között.
Majd érkezett a következő feladat. Az Istennő megmutatta a vörös sátrak jelentőségét és én ismét elkezdtem emlékezni. Egyre több nő csatlakozott hozzám, és ki is alakult egy modernkori vörös sátor, melynek égisze alatt a mai napig is gyógyítjuk egymást. Emlékezünk, és figyelünk arra, hogy az esetleges hibákat ki tudjuk küszöbölni, hogy ne a széthúzás, hanem a megtartó erő, figyelem elfogadás, és a szeretet legyen a női körben.
Ezekben a nagyon erőteljes Földanyához is köthető női energiákban bontottuk ki legbelsőbb önmagunkat, és keltettük életre a Nőt, akik mi magunk vagyunk.
Ahogy teltek az évek az Istennő hívása Balira vezérelt. Ott kaptam meg az összetett női esszencia valós és kézzelfogható lényegét.
Avalon és a vörös sátrak ősi erejéhez, tudásához, misztériumához hozzá kellett kapcsolnom a finomság, lágyság, és áramlás energiáit. Elérkezett az idő a zöld smaragd aranyfényű szív felébresztésére, majd a benne lévő igazgyöngyünk tudatosítására.
Az Igazgyöngy mely a mi esszenciánk, mely mi magunk vagyunk. Az istennői esszenciák igazgyöngye. Csodálatos szimbólum!
Most pedig nem is olyan régen az utam visszavitt emlékezetem bölcsőjéhez Avalonba, ahol mindez kezdődött. Az istennő a keblére ölelt, újból otthon voltam.
Templomába megmutatta azt az Utat melyet bejártam, és segített leföldelni, rendszerezni azt a sok tudást, információt melyet kaptam, hogy összeálljon a „Nagy Egész”.
