Erikát már több éve ismerem. Eleinte csak „kerülgettük" egymást, időnként utunk keresztezte a másikét, de az a pillanat minden alkalommal egy mérföldkő volt az életemben. Megerősítést, bátorítást, inspirációt, önbizalom erősítést adott nekem. Aztán egy alkalommal úgy éreztem elérkezett az idő, hogy megnézzem milyen is egy csoportos női elvonulás. A csoportból Erikán kívül senkit nem ismertem. Kicsit félve érkeztem meg, ahol a régi ismerősök, „Nővérek" már ölelkezve fogadták egymást. Alig telt 1-2 óra és már egyáltalán nem éreztem magam idegennek a társaságukban. Végtelen szeretettel fogadott mindenki. Hazaérkeztem. Valójában itt ismertem fel, hogy mi nők mennyire nem foglalkozunk a női dolgainkkal. Nem ismerjük, nem értjük saját folyamatainkat, ezáltal sem önmagunkkal, sem másokkal, sem a világgal nem olyan a kapcsolatunk, amilyennek lennie kéne. Nem tiszteljük, nem értékeljük magunkat. Nos, röviden ezekre a csodákra, összefüggésekre nyitotta fel a szemem Era és minden Nővérem, akikkel találkoztam ezeken az elvonulásokon. Végtelenül hálás vagyok minden megtapasztalásért, amit Era és a csoport által kaptam.