Mit jelent az, hogy dolgozom magamon?

Ez az a kérdés az, ami, azt gondolom mindenkinek mást jelent. Az ember leszületik, éli az életét, évek jönnek, nyarak mennek, a kisgyermek felnő, és elindul a nagybetűs ÉLET felé. Tanul, majd dolgozik, próbálja megvalósítani önmagát, szerelmek jönnek és mennek, ha sikerül megállapodik, de lehet hogy nem.

Van egyfajta bejáratott élete, amiben lehet kutya, macska, ház, gyerekek, vagy egy albérletben él, egyedül vagy barátokkal, szóval mindenki éli az életét… aztán jön a kérdés, vagy nem… Ennyi az Élet? 

Ez az a kérdés az, ami, azt gondolom mindenkinek mást jelent. Az ember leszületik, éli az életét, évek jönnek, nyarak mennek, a kisgyermek felnő, és elindul a nagybetűs ÉLET felé. Tanul, majd dolgozik, próbálja megvalósítani önmagát, szerelmek jönnek és mennek, ha sikerül megállapodik, de lehet hogy nem.

Azt gondolom az útkeresés valahol ott munkálkodik az emberben. Én kicsi gyerekként is éreztem, de van, akinél a felnőtt lét hozza el az érzést, hogy valamit keres. Lehet, hogy egy film, egy zene fog ébreszteni, lehet egy találkozás, vagy egy baráti beszélgetés, lehet egy betegség nyit meg új kapukat, de lehet hogy egy mondat fog ütni akkorát, hogy elkezdesz másképp, és máshogyan gondolkodni, és felteszed a kérdést.

Ennyi az élet? Mire születtem, miért vagyok itt?

Az út pedig elindul, és akkor jönnek a jóakarók, akik furán néznek rád és elhangzik a kérdés, – ami az egyik kedvenc kérdésem 🙂 – hogy menekülésből választod ezt az utat? Te pedig megtanulsz szelektálni, és nem mindenkivel megosztani a gondolataidat.

Aki igazán keresi a válaszokat az nem menekül, hanem pont szembe néz önmagával, az életével, és nem a könnyebbik utat választja. A belső munka sokszor inkább fájdalmas, mint egyszerű és szép.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy mindenkinek más a szerepe ezen a földön.

Van aki az élete értelmét abban látja, hogy legyen munkája szerelme családja, kielégítse fizikai igényeit, és itt a pont. És vannak az útkeresők.

Az hogy milyen utat jársz be csak tőled függ. Általában elkezded az életed elemezni, kívülről rálátni önmagadra, és kapcsolataidra. No ezzel indulhat a lavina. A család általában a legnagyobb kihívás az életünkben gyakorlatilag minden szinten. Aztán ott vagyunk mi magunk, régebbi cselekedeteink. Erre a csomagra még bevillanhat az előző életek lenyomata is.

Aki igazán keresi a válaszokat az nem menekül, hanem pont szembe néz önmagával, az életével, és nem a könnyebbik utat választja. A belső munka sokszor inkább fájdalmas, mint egyszerű és szép.

Egyszóval elindul egy változás benned, és egyre mélyebbre ásol. Mégis annak ellenére hogy sokszor nem könnyűek a tapasztalások eljön az idő, hogy egyre könnyebbé válsz, és szabadabbnak érzed magad, és ez a lényeg.

Közben átrendeződnek a kapcsolataid, veszítesz el barátokat, és kapsz új ismeretségeket. Megtalálod azokat a helyeket ahol jól érzed magad, „együtt rezeghetsz” a többiekkel. Megnyílik egy másik világ, az angyalokkal, tündérekkel, manókkal, sámánokkal, csillagokkal, és még furcsábbnak tűnsz sokak szemében 🙂

A belső munka jó ha hozza magával a külsőt is,  azonban az, aki csak a testét építi és lelkét nem, vagy a lelki tényezők fontosak más pedig nem, az sem jó. Az arany középút az, ami működhet. 

Megváltozik a szemléleted, az életmódod. Tisztább, csillogóbb lesz a szemed, tekinteted nyílttá válik, őszinte a mosolyod, és valahogy vonzod az embereket. A benned létrejövő változások pedig szépen kezdenek kihatni a környezetedre. 

A helyzet az, hogy nincs időnk.

A változások kapujában vagyunk, egyre több ember ébred, és kell hogy ébredjen. A technika nagymértékben fejlődik, és sajnos távolodik a szív útjától. Gyermekeink egyre korábban ismerkednek a virtuális valósággal, és a mesterséges intelligencia is begyűrűzik az életünkbe.

Emlékeztek, volt egyszer egy Atlantisz, ahol volt fejlődés, tudás. A hatalom mégis elsöpört mindent, mert a puszta logika, az érzelemmentes tudás nem volt elég.  A szív útja hiányzott. Ne kövessük el a régi hibákat. Járjuk a szív útját.

Szeretettel: An’anasha