Stonehenge egy gyakorlatilag mindenki által ismert, és vágyott hely. Fogalmunk sincs, hogy mikor épülhetett, de legrégebbi kövei kb. 5000 évesek lehetnek.

A semmi közepén fekszik, a közelben se egy erdő, se egy település, se egy templom, mindenütt csak legelők és szántóföldek. Épp ezért gondolják úgy, hogy a csillagászathoz van köze a kövek építésének. Valószínűleg szent helyként tisztelték a korabeli emberek, ugyanis a köveket úgy tájolták, hogy a tavaszi és az őszi napéjegyenlőség napjain a felkelő nap sugara pontosan a kör közepén lévő Oltárkő (Altar Stone) közepét világítja meg.

Stonehenge szerintem azok érdeklődésére is számot tarthat, akik némi skepticizmussal rendelkeznek. Nekem nagy vágyam volt, hogy végre közelről láthassam ezeket a köveket. Nem gondoltam, hogy hányan kíváncsiak rá, és milyen tumultus lesz majd, és hogy az emberektől gyakorlatilag nem lehet majd tisztán érzékelni a hely energiáját. Már az is meghökkentett, hogy mekkora parkolóba kellett beállnunk, és gyakorlatilag már itt irányítottak, mert bizony emberek százával találtunk szembe magunkat.

Ez az érzés akkor sem hagyott alább és végig kísért, amikor a jegyekért álltunk sorba, majd pedig a bejáratnál, hogy végre a közelében legyünk ennek az ősi misztériummal átitatott helynek. Sajnos amennyire csodás ez a hely, annyira nem lehet hozzá közel kerülni. El van kerítve, és jó nagy távolságból élvezheted a látványt, illetve figyelhetsz, hogy valakiben fel ne botolj, mert ő épp úgy kóvályog, ahogy te. Ha csak távolról hangolódsz rá érzed, hogy mennyi szenvedés, háború zajlott a vidéken, és milyen sokat haltak meg.

Ahhoz, hogy megérezd milyen valójában is ez a hely, ki kell zárnod a külvilágot, és a kövek közé koncentrálni… Akkor pedig, ha ez megtörténik, csodát tapasztalhatsz. Ezt az energiát megérzed a szívedben, a gyomrodban, és ha távolodni akarsz, akkor az energia visszahív, és vár.