Utazás a csendbe

A lelkem vágyik a csendre
hogy megpihenjen a végtelenben.
Testem könnyű akar lenni
és a víz felszínén lebegni.

Áramolni a hullámokkal,
könnyedén és lágyan.
Finomságban és szépségben,
átölelve az Istennő által.

Szívvirágom igazgyöngye felfénylik
és fényt áraszt.
Mutatva az utat azoknak,
kik szintén a Csendre vágynak.

Én magam vagyok a csend, testem eltűnik,
csak fényem ragyog.
A semmiben lebegve
a Minden vagyok.

Ahogy a mindenségben vagyok,
lüktetek és pulzálok
miközben fényem ragyog.
Mindenhol vagyok, és mégsem vagyok.

…idővel fényem összesűrűsödik,
felveszi kabátját,
újból testben vagyok.
Visszatérek az életembe, hogy tegyem a dolgom.

A csend a végtelen azonban mindig vár
s bármikor visszatérhetek, ha lelkem vágyik rá.

A lélek csendjéből született a csatornázásom: Erika An’anasha