„Itt van az ősz, itt van újra”

„Itt van az ősz, itt van újra”

Ahogy az ősz lassan átölel minket, a fák is levetik lombkoronájukat, az elmúlás kézzelfoghatóvá válik. Szembesülünk az élet körforgásával mely természetes: a halál, az elengedés és az újjászületés része az Nagy Egésznek.

Ez a tér arra hív minket hogy mi is letegyük mindazt, ami már nem szolgál, gyógyítsuk szívünk sebeit, meghalljuk belső csendünket, és megengedjük, hogy ebből a csöndből új fény szülessen bennünk.

Az ősz utolsó fényei aranyba borítják a világot, a lelkünk is hívást érez, és tudja, hogy elérkezett a lelassulás, a befelé fordulás és a belső fény újraszületésének ideje.

Szombaton ezekben a szépséges energiákban szólalt meg a gong. Hangja összekapcsolt az éggel és földdel, majd aranyló fénye átrezegtette szívünket, és megmutatta az utat a belsőnk legmélyebb rejtekébe. Rezgése tisztulást hozott, és kiütötte a racionális agy állandó pörgését, helyet adva a belső csend felébredésének, és megtapasztalásának.

Érzelmek, belső béke, lágyság, szívsebeink gyógyítása várt ránk, melyet egy őszi erdő sárguló- barnás levelei, az avar zizzenései, Földanya szeretete tette még kézzelfoghatóbbá. Mint oly sokszor Mein-Lan őszi zenéje kísérte kirándulásunkat. Miközben olvasod az írásom, kezd el hallgatni a zenét, és hidd el te is megérzed a belső nyugalmat.

A résztvevő nők pedig finom kapcsolódásban, érzékelésben emelték rezgésszintjüket, hogy szívviráguk árassza a szeretet magasabb frekvenciáját, és érzékeljék a a belső fény finom születését. Csodás délután volt.