Szeptember első vasárnapja az Istennő világnapja.

Bár nem állnak közel hozzám a „kinevezett” napok, mégis azt érzem, hogy ez – akárcsak a vörös sátor ünnepe – különleges jelentőséggel bír.

Remélem, hogy egyre többen fordítják erre a napra a figyelmüket, és megérzik a hívást: kapcsolódni az Istennőhöz, a bennünk élő szent női minőséghez.

Ez a nap különleges alkalom arra, hogy megálljunk, befelé figyeljünk, és újra kapcsolódjunk a bennünk élő szent női erőhöz.

Az Istennővel több mint tíz évvel ezelőtt, Glastonburyben találkoztam először. Ez a találkozás örökre megváltoztatta az életem. Ez a pillanat olyan mélyen érintette a szívemet, hogy azóta is formálja és vezeti az életemet.

Életem egyik hivatása, hogy életre hívjam az Istennő energiáját, és minél több nőt emlékeztessek, avassak be a női erő és bölcsesség szent misztériumába.

Egyre többen keresnek meg, hogy kísérjem őket ezen az úton – hogy felfedezhessék és megélhessék az isteni nőt, aki mindig is bennük élt.

Az Istennő utat mutat és vezet bennünket a nőiség ösvényén. Megtanít arra, hogyan legyünk egyszerre lágyak és erősek. Hogyan találjunk vissza belső harmóniánkhoz, és hogyan teremtsünk egy nőiesebb, örömtelibb világot, amely szilárd alapokon nyugszik.

Ő az, aki újra emlékeztet minket arra, kik is vagyunk valójában.

Készen állsz arra, hogy azzá a nővé válj, akinek születtél?
Akkor nyisd meg a szíved, kapcsolódj az Istennőhöz, és fedezd fel önmagadban az isteni nőt!