Glastonbury legkiemelkedőbb pontja a Thor. A középkorban ennek a tetején épült Szent Mihály tornya. A szerzetesek azzal a nem titkolt szándékkal építették, hogy a Thor, mely a pogányság megtestesítője volt, keresztény szimbólummá váljon.

Érdekes módon azonban egy földrengés alkalmával elpusztult, a mai romok a ráépült templom megmaradt részei. Az ősi misztérium azonban nem tűnt el. Szinte érezni lehet, a tündérek, manók jelenlétét…Nem szabad kihagyni a Thor emelkedő lankáit. Gyönyörű a vidék fák, bokrok szegélyezik az utunkat, madarak kísérnek és nemcsak a csodás hangjukkal, legelő birkák és szarvasmarhák néznek ránk a nagy boci szemükkel, egyszóval pár száz méter után befogad minket a természet.

Érdekessége a sétának, hogy úgynevezett ölelkező kapuk vannak az úton. Ha elérünk egy ilyen kapuhoz, az egyikünk átmegy a kapu túloldalára, és ölelésre átnyújtja a karját rajta. Valaki a társaságból a kapu elé áll, és összeölelkeznek. Sokszor szökik könny az ember szemébe, mert bár ismered azokat, akikkel vagy, de egy ölelés, egy kedves szó, különösen megindítja a szívedet, főleg ott ahol a természet körbe ölel…

Mielőtt meghódítanánk a Thor-t, a lábánál egy tisztáson megpihenünk. Plédekre fekszünk le, és pihenünk, beszélgetünk, meditálunk. Elkezdünk befelé figyelni…Ezek után jöhet a nagy kirándulás.

Én ezt a szakaszt mindig mezítláb szoktam megtenni. Ha meleg van, ha esik az eső. Még soha nem fáztam meg és tudom, hogy nem is fogok. Imádom érezni a talpam alatt a földet.Az út során magamban mélyedek átgondolom, hogy mi az amit el akarok engedni, mi történt velem az elmúlt évben, és mi az, amit el szeretnék érni az életemben. Gyakorlatilag egy meditációs út a hegyen felfelé.

Első évben érdekes élményben volt részem a Tor tetején. Felérve érdeklődve néztem széjjel. Velem szemben egy fiú gitározott és énekelt. Hirtelen éreztem, ismerem őt. Találkozott a tekintetünk, és láttam a szemében, hogy ő is tudja, egyszer egy másik életben már találkoztunk és egy olyan dallal „üdvözölt”, ami egy fiú és egy lány szerelmes találkozását meséli el.

Nem volt szükség szavakra. A fiút elneveztük Pengetősnek, és dala most is a fülemben cseng. Akárhányszor felérek a Thor-ra, mindig történik valami. Ha más nem a kecskék mekegnek olyan földöntúli nyugalommal, hogy nem is akarja az ember elhinni.

Ma már tudom, hogy a legváratlanabb dolgokkal szembesül az ember, – akár a Thor tetején, akár az utcán, – mert ez a hely a csodálatos Glastonbury . Az a Glastonbury melyet körbe leng Artúr király legendája, a Szent Grál mítosza, öröksége az Istennő energiáinak és a kereszténységnek. Csoda hát, hogy mindig új élményeket tartogat látogatóinak?