An'anasha Molnár Erika honlapja

Avalon örök

Avalon, ha ezt szót halljátok mi jut az eszetekbe? Ismeritek, a történetét? Avalont a mai Glastonbury –
vel azonosítják, így, ha az Istennő energiájával szeretnél közvetlenül kapcsolódni, akkor ne hagyd ki ezt csodás helyet.

Ez a szépséges vidék már a hangzásában is misztikus, és nem véletlen, hogy ködbe burkolódzott az elbeszélések alapján. Avalon szigete egy csodás hely volt, ahol főként nők tanultak, és tanították egymást. A lányok gyermekként kerültek a szigetre, mely akkor vált láthatóvá amikor a ködöt a papnő ketté választotta.

Ez volt az a hely, mely befogadta, védelmezte és tanította őket. Ki gyógyított, ki főzeteket főzött, ki az elemeket hívta segítségül, ki látás képességét kapta… mindenki azt tanult amit képességei meghatároztak. Igazi női közösség volt ez, ahol együtt nevettek, sírtak a papnők. Támogatták, segítették egymást.

Ismerték a Nő erejét, megélték a szexualitást. Imádtak az Istennőt és az Istent. Hagyományoknak hódoltak, táncoltak a tűz körül, élvezték az életet. Közben pedig sokat tanultak, hogy egyszer majd képességeiket kamatoztatni tudják. Elhívásuk volt és a közösség javát szolgálták.

Milyen mai Avalon avagy Glastonbury? Megpróbálom azt az érzést, és szabadságot átadni, amit ez a hely nekem jelent. Energiája elvarázsol, a hely szinte magába szippant, felszabadít, és ha egyszer ott jártál, mindig visszavár, és te mindig vissza vágysz! Avalon hidd el örök!

Négyszer volt szerencsém itt lenni, és nagyon úgy néz ki, hogy jövőre szintén ott a helyem. Már alig várom. Talán ezért is kezdtem kicsit visszaemlékezni ezekre az időkre. No meg nagyon aktuális Isten- és papnői energiákkal dolgozom az elmúlt napokban, hetekben. Lehet, hogy furcsán hangzik, de minden évben tartogat valami újat számomra ez a hely. Misztikusan varázslatos.

Itt egy kicsit mindenki lökött, és abszolút tolerálják azt, ha valaki nem illik bele a megszokott keretekbe. Többnyire a minden évben megrendezendő fesztivál miatt ismert a hely, de számomra igencsak spirituális értelemben vonzó. Az utazás előtti időszakban szimbólumokat, látomásokat kapok, és szó szerint el vagyok varázsolva.

Kicsit olyan, mintha nem is a földön járnék, és be kell, hogy valljam ez az egész kint tartózkodásomra is érvényes. A reptérről még egy bő másfél-két  két órás út a célig ami nekem nagy kihívás. Ugyanis utazás első napján csak colával tudok barátságban lenni, annyira nem bírom a kanyargós angol utakat.

Mivel Glastonbury szakrális hely, sok fura, érdekes dolog tapasztalható itt.

Többek között a búzakörök. Van olyan farmer, aki beengedik a fura látogatókat a földjére, és ilyenkor egy kis aprót hagyunk a tulajdonosnak, de előfordult már hogy osonni kellett 🙂 Sok megtapasztalásom származik ezekről a helyekről. Itt jelezném, hogy aki szkeptikus a búzakörökkel kapcsolatban, az csak menjen be egybe, és érezze meg az energiáját. Át fogja értékelni azt, amit addig gondolt.

Avebury az a település, amit a körökön kívül érdemes még meglátogatni. Ezt útban Glastonbury felé szoktuk megtenni. Itt sajnos már van egy kis boltocska, ahol, ha nem vigyázol, könnyen megszabadulhatsz jó pár fonttól, mert gyönyörűséges dolgokat árulnak. Engem ez a veszély nem fenyeget, mert mire Avebury-be érünk, már annyira rosszul vagyok, hogy kiszállni nem tudok az autóból. Sajnos kanyargósak az utak, és a gyomrom nem kompatibilis a kanyargókkal. Szó szerint a pislogás is fáj, gyakorlatilag a halálomon vagyok. Így Avebury nekem mindig felejthető emlék, és alig várom, hogy Glastonbury-be érjünk.

Valamikor kora esteféle szoktunk megérkezni. Magánháznál szállunk meg Joan a házigazdánk. Nagyon laza, még nem tudtunk úgy menni, hogy otthon lett volna. Igaz az évek alatt megismert minket, de amikor először béreltünk nála szállást, akkor született az unokája, így a kulcsot rábízta a szomszédra, – akit akkor láttunk, amikor beengedett a házba és többet nem – a hűtőt tele pakolva és a házát otthagyva nekünk elment unokázni. Hozzá teszem szintén művész, a lakása tele van az általa festett képekkel, kerámiákkal, és a ház jellegzetessége az átható curry szag, sajnos eddig még nem tudtuk megfejteni mit csinál a curryvel, mert kb. 3 mondatot váltottunk vele az évek alatt.

A reggelek nehezen indulnak Glastonburyben. Az egyetlen dolog, amit megtanultam, hogy nem szabad túl korán kelni, mert reggel nyolckor egy árva lélekkel sem találkozol a főutcán, mert itt szerintem a kakasok is délutánosok. Olyan a város ilyenkor, mintha senki nem lakná.

Aztán pár órával később már más a helyzet. Nem ritka, ha manók, és boszik jönnek veled szemben az utcán. Szó szerint az az érzésed belecsöppentél valamiféle mesébe. A nők hanyag eleganciáról tesznek tanúbizonyságot, mert a hajuk kissé kócos, olyan mintha nem ismernék a fésűt, hosszú ruhájuk elegáns, és mindehhez csinos gumicsizmát húznak, ami általában jó sáros, mert ezen a vidéken kicsit sokat esik az eső…

Szóval ez város olyan, mint egy igazi mesevilág. Bele csöppensz elvarázsol, és ha egyszer ott voltál, mindig vissza vár. Hív a Chalice Well, a Thor, Mária Chapel, Silbury Hill, a Banya barlangja, az Istennő temploma, és sok más érdekes és misztikus hely, melyekről még írni fogok a továbbiakban.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük